Elérkeztünk azt hiszem, az 1989-1990-es tanévhez, a rendszerváltás környékére. Bekerültünk a tizenötödik kerület életébe....
A Hartyán közi drága jó általános iskolába kerültem, ami egy köpésre volt az új otthonunktól. Rossz tanuló voltam itt, elég szigorúak voltak a tanárok, még tesiből is csak 3-as lettem, szégyen. plusz eltörtem a kisujjam egyszer, kosarazás közben, így egy hónapig gipszben lehettem. Az új lakás amúgy bérelt kécó, a második emeletén egy 4 szintes panelháznak. Barátom akadt egyből, a 4.-en lakó Rózsa nevű leány személyében (emlékszem, fölül dupla fogsora volt szegénynek, mint a cápáknak). Tökjó fej volt, a Grease c. film zenéjét hallgattuk mindíg :)
A suli a szokásos: hülye csajok, verekedős fiúk, azért volt barátnőm is, nem panaszkodhatom. De ebben a suliban vertek meg a legtöbbet, a fejem nem is tudom, hogy hányszor illették a tanári asztal élével és lapjával a szünetekben. Persze, itt már kinyílt a szemem, és én is elkezdtem, egyszer-egyszer visszaadogatni, bár kaptam fenyegetést az illetők nagyobb testvéreitől, hogy megjárom, ha verem a kedves öccsüket(!), így maradtam, ami addig: boxzsák :)
Otthon mindenfélék történtek: anyám akkori élettársa valahogy kikerült a képből ekkorra (nem tudom, mikor szakítottak, de már egy ideje nem lakott velünk - asszem, megdugott valami másik csajt, anyám meg lapátra tette). anyám egy halom cuccot szerzett otthonra, ami eddig nem volt, hűtőt, meg mikrót meg elektromos kenyérszeletelőt, mittudomén, nem tudom, honnan jött a cucc. sokat járt külföldre, autókat hoztak be eladásra, asszem. hazatért külföldről kedvenc unokabátyám (az orrbaverős), így át kellett adnom a szobámat neki, mert hát ő mégiscsak fiú, így inkább én aludjak anyámmal a franciaágyon. anyámnak lett valami új pasija, valami távol-keleti ország nagykövete, úgyhogy nagy volt az istenítés. nem emlékszem a nevére pontosan, valami Refat, vagy ilyesmi, anyám mindíg Dedinek (Deddy? Daddy? pics@tudja) hívta. Mikor ott aludt nálunk, egy olyan reggel, mikor a saját ágyamban aludtam (unokabátyám kitudjahol), anyám bejött a szobámba, felkeltett és a rágóját a számba nyomta... (blöah) és mondta, hogy azonnal menjek a szobájába, mert a Dedi akar velem beszélni. persze, 9-10 évesen az ember még csőegyenesen azt csinálja, amit a szülei mondanak, akkor én is így tettem. Bementem, és kaptam Deditől mindenféle ajándékot, aminek nagyon örültem - Barbie babát, eredetit (!), csokikat, meg még mittudomén, mit, amiknek nagyon örültem, gyerek voltam, vagy mi a szösz.
Aztán egyszer, mikor én visszakényszerültem anyám franciaágyába, mert hát uncsitesó itthon volt velünk megint, anyám elment otthonról, és mondta, nem alszik otthon, mert utazik el, de a Dedi jönni fog éjjel, ne foglalkozzak vele. szóval, éjjel megjött az ember, és befeküdt anyám helyére, az ágyba, mellém. én persze aludtam.
aztán arra ébredtem, hogy az ember a két lábam közt matat, de elég határozottan, elég felnőttesen. mondanom sem kell, hát felkeltem az ágyból rögtön, asszem, tán sírva is fakadtam, erre az ember azt mondta:
"ne menj el, hiszen én szeretlek...!"
Rohantam át a nővéremék szobájába... szerencsétlenek egy egyszemélyes ágyon feküdtek ketten, én meg odafurakodtam melléjük, és nem is mentem ki onnan reggelig. nem emlékszem, mondtam-e valamit nekik az éjjellel kapcsolatban. azt tudom, hogy anyámnak elmeséltem valamikor, később, de azt tudom, hogy nem reagálta le igazán. így, mióta ez az eset történt, az a családon belüli kifejezés, hogy "szeretlek", csak a gyomorgörccsel egyenértékű nekem, leginkább, mikor anyám mondja nekem.
tudom, ez nem annyira hangzik vészesen, de nekem egy oltárinagy mínusz előjeles eset a kis szánalmas életemben. mind anyámmal való viszonyomban, mind a szexuális életemben. bár utóbbiban leküzdöttem a görcsöket, előbbiben sosem fog megszűnni a góc. őt hibáztatom ezért, ha tudja is a másik felem, hogy nem teljesen hibás érte. akkor is.
novemberben anyám mondta, hogy menjünk le a rokonokhoz, Szabolcsba. valakinek a kölcsönautójával mentünk, mert anyám totálkárosra törte a kocsiját, egy Mazda ööö 323-ast, amin nem volt rendszám... - nem az ő hibája volt a baleset, nem adták meg az elsőbbséget neki, csoda, hogy nem halt meg. ez az autó egy Mercedes volt, valami régebbi típusú. Bátyám is jött velünk, szokás szerint kora reggel indultunk, anyám nem volt egy egyszerű vezető, a 3 órás út egy napba is beletelt neki...
Szóval, Báty elől, bekötve alszik. Anyám bekötetlenül vezet, én hátul, persze öv nem volt még hátul, szóval bekötetlenül, és azt a mocskos történelemkönyvet kellett olvasnom. Richard Clayderman(vagy hogyishíják) ment a magnóban. Ezeket azért írom le, mert mind beleégtek a memóriámba... anyám rettenetes vezetési óvatossága meg mittudomén ellenére is, mikor a szántóföldek mellett mentünk az aszfaltúton, megcsúszott a kocsi, és nagy forgások közepette, 80-90-nél leborultunk az út melletti töltésen. Bátyám sikoltására emlékszem még, amellett az istenverte zongorista mellett, ami a magnóból szólt.
Bátyám életét a biztonsági öv mentette meg, anyám a kormányba kapaszkodott, és a nyakával lett valami, egy hónapig járt nyakmerevítővel. nem tudom, nekem hogy nem lett semmi bajom... azt tudom, hogy rángattam ki őket a fejreállt, totálkáros autóból... de az a rohadt zongoraszóló... még mindíg itt cseng a fülemben, borsódzik a hátam tőle.
valamilyen alkalomra kaptam egy kék BMX-et, nagyon odavoltam érte, imádtam. kár, hogy rövid ideig tudtam csak használni, mert ellopták a lépcsőházból. bőgtem nagyon :((((
sajnos a lakástulaj, aki elköltözött valahová a melója miatt, most vissza kényszerült jönni, ezért, egy évi boldog ittlét után el kellett költöznünk.
