Harmadik osztályosan laktam itt, kis családommal. Egy pár lakásos társasház, olyan kerttel, ami fel volt parcellázva, minden lakáshoz egy bolhafasznyi kert. A mienk is ekkora méretű volt, de legalább lakott benne egy cseresznyefa is.
A lakás nem volt nagy, de asszem, jó volt ott lakni. A környékbeli gyerekek (akik hozzám képest őslakosnak számítottak) utáltak engem. Egyszer az egyik rám uszította a kutyáját... Ó, igen, és a drága egyetlen Kutyánk a Hedda iskolatársam helyett engem harapott lábon. Halálomig viselem a nyomát... :)
Lebuktam, mikor anyámtól aprót csórtam (sosem voltam jó bűnöző). A sarokba kellett térdepelnem büntetésből. Ez igazságos ítéletnek mondható. Anyám elment hazulról, és meghagyta, hogy nem állhatok onnan fel. Mivel úgy gondoltam, a bünti jogos, akkor nem is tettem meg. Viszont, mikor visszajött, úgy lebaszott, mint a pengősmalacot, azaz "tudom, hogy felálltál!", na ez nem volt igazságosnak mondható. Azóta is felháborít az eset...
Nővéremmel jártunk nagyfatert látogatni a kórházban. Elég beteg volt - meg aztán el is hagyta magát, szerintem nem akart már élni igazán.
Volt egy jó fej osztálytársam, Ancsa, vele jóban voltam, sokat jártam hozzájuk. Elég szegények voltak, az apja ráadásul alkesz, meg agresszív állat volt. Engem valahogy kedvelt. Anyám mindíg mondta, miért mindíg csóró, szar családi háttérrel rendelkező barátaim vannak. Ja, így visszagondolva, mind csupa lelki defektes.
Az Ancsáéknál láttam először pornóújságot. Az egyik oldalon egy vöröshajú nő végzett toroktisztító gyakorlatokat, és arra gondoltam, hogy "te jó ég, ez úgy néz ki, mint anyám", persze, nem ő volt... De a fotó beleégett az emlékeimbe :)
A szomszédjuk volt valami János - asszem, akkor 5.-es volt, tetszettem neki, emlékszem.
Itt lakva tudtam meg, hogy a Télapó, mint olyan, nem létezik.
Mikor hazaértem a suliból, a nyitott konyhaajtón át egy rakás piros celofános cuccon akadt meg a szemem, de csak egy pillanat volt az egész, mert Bátyám rám csapta az ajtót. Persze este úgy csináltam, mint aki alszik, és akkor... Bátyám előszedte a csomagokat, és kicsempészte az ablakba, a csizmákba. Szóval, hihettem volna azt is, hogy Ő a Télapó, de nem. Akkor már tudtam... Nem létezik.
Voltam Sárospatakon két hétre táborozni a 3. osztály utáni nyáron, a parkban volt szatír, tökre féltünk kimenni.
